Ott volt egy ember.
Nem köszönt.
Nem mert.
Kérdeztem.
Hallgatott.
A félelem homlokán
csillogott.
Előbújt a többi.
Elfordították szemük.
Ne kelljen felelni,
ne sérüljön testük.
Lelküket már rég
odadobták az ördögnek.
Nem fizetett érte,
A pokolban röhögtek.
Csak húsukat félték.
Ne marjon belé korbács.
Abban az utcában laktak,
ahol nem jár postás.
Üzenetet nem kaptak,
a reményről a hegyen túl.
Azt hitték a szenny a trend
s máshol is csak az dúl.
Ha zúzalékot, vagy homokot,
a járda helyére szórtak volna,
a postás sem kerüli el őket
és örömhírt naponta hozna.
Van más szürke szmogon kívül,
fekete felleg csak itt őshonos.
Máshol nem félnek, élnek
s batyut csomagol a főokos.
De vándorútra nem indul,
elemózsiát megrontóinak
bőkezűen mér többet is.
...csak vissza ne forduljanak.