Kossuth tér

Egyszerre dobban a szív
s lesz az ujjakból ököl,
zsebben halkan bicska nyíl
s a nyálad összegyűlt és köpöl.

Számolja össze, aki tudja,
aki közgazdasági zseni
hány gyerek lakott jól volna,
ha nem tüsténkednek útrendezni.

Mint egy falat kenyér,
mint egy korty víz
úgy kívánta e nép
az átépítést.

Most már sokkal jobb,
most már rendben van minden,
tán kenyér lesz, a cirkusz megvolt
nálunk más egyébre igény nincsen.

Az árnyas fasor pusztuljon
csak a szobor meredezzen
vagy üljön a Duna parton
a miértről és mibőlről ne kérdezzen.

E betonsír, hol egy nemzet süllyedt el
magányosan tátong, népek körül nem veszik,
csak az idiótákat tölti el büszkeséggel
mások szemét könnyek nem lepik.

Akár nevetséges is lehetne,
de a számlát átbogarászva
a kétség felmerülhetne
miért nem takarodnak a francba?!

Nincs nekem kedvem nevetni
legszívesebben elbujdokolnék
ennyire „olcsón” tudták megvenni
a népet, melyből én is származék.