Nyúlkrampusz 2.
(álmese)
Húsvét táján az agnosztikus és ateista gyerekek, valamint azok, melyek a szülői elnyomás következtében kétkulacsossá váltak - a mise közben pl. a délutáni focimeccsre és egy hősugárzóra gondoltak - nagy izgalommal várták a húsvétot.
Hogy pontosan mit is ünnepelünk ilyenkor, nem derült ki számukra, de egy biztos, a zöld erdőben járva, tájidegen nyulat látva - alternatívaként kék ibolyát - mivel az rájuk kacsintott, kérték a forintot. Na nem a nyúltól, pedig az egyenes szándékkal elkövetett rablás lett volna, kivéve ha az akarathajlító kényszer alkalmazása és a pénz átadása között jelentősebb idő telt volna el, mert akkor zsarolás.
Hogy miként fajult ez a gyönyörű ünnep - az emberek különös késztetést éreztek mindig is más kárán mulatni, jelen esetben egy felfeszítésen - egyszerű nyúllal, vagy nyúl ellen elkövetett fosztogatássá, már senki sem tudja.
Ami fontos, hogy lehet enni, inni, enni, és ha már megszomjaztunk, inni is. Nem kellett dolgozni, iskolába menni, nem mintha egyik helyen is bármi érdemlegeset végeztek volna. Lehetett látni a húsvéti Bud Spencer – Terence Hill kínálatot, mint pl. a Piedone a Húsvét Szigeteken és a Bunyó húsvétig című mély értelmű filmalkotásokat.
A pápa értelmetlenül osztotta Urbi et Orbit áldását, de ennek mindenki nagyon örült a Vatikánban, mivel a cukormentes, a választás szabadságát jelentette.
A néphagyományokat le sem bagózva menekültek a lányok, nehogy lelocsolják őket, akik meg erre vágytak, azoknak tarifája egész évben nem változott.
Aki tisztességes lányokra kívánt spriccelni, az jobb, ha az erdőbe ment, mert minden lány oda vonult el az ünnep és a város ricsaja elől - kár, hogy csak egyszer egy évben - és most az erdőben ricsajoztak. A kockázat abban állt, hogy a lányokat kisebb-nagyobb nehézségek árán össze ne tévesszék a nyulakkal. Bár ha jól meggondolom, egyikükben sem volt fizetési hajlandóság. Amiben egy nyúl különbözik egy lánytól, hogy nehezebb lespriccelni, de ha sikerül, nehezebben is szárad.
Érthetetlen módon a böjt alatt többen nem fogytak, hanem inkább híztak. Ennél már csak az volt furcsább, hogy senki sem evett húst, mégis elfogyott a kamrából a szalonna. Mindenki kicsit erőltetettnek érezte az ünnepet és bánatában nagytakarítást végzett, új ruhát vásárolt, fodrászhoz ment és nyolc fogásos ebédeket főzött, süteményt sütött. Kikészítette a pálinkát és rettegett, meglátogatják-e.
Meg hát! Aggodalomra semmi ok és most nem sütöm el a nincs csúnya nő csak kevés pálinka című viccet. Beköszöntött hát ez a nyúlós – nyulas - nyálas ünnep, amit tulajdonképpen mindenki csak nyűgként fogott fel és legfeljebb az ünnepekhez járó szabadnapok tették némileg elfogadhatóvá a kialakult közhangulatot.
Egyvalaki azonban várta, hogy beköszöntsön a várva várt, ő pedig nem volt más, mint a nyúlkrampusz!
Egy átlagos, mondhatni közönséges krampuszhoz képest sokkal kisebb mozgástere volt. Eleve ravasz a tavasz és tavaszi szél vizet áraszt, abból pedig oltári sár szokott lenni, így komoly erőfeszítéseket kellett tennie, mikor a nyúl tojáshordó kocsija beragadt.
Erre télen nem kerülhetett sor, hiszen a Télapó egyrészt a szánon járt, másrészt nem bárány, hanem 7 rénszarvas húzta azokat, így a szintén sáros, lucskos utakon akkor is jobban haladt, mint a zengőkocsi, az illuminált nyúl vezetésével, kerekeken. A nyúlkrampusz már karácsonykor elindult az edzőtáborba, amit a Télapót segítő krampuszok szanatóriumként használtak az időtájt.
Komoly edzésekbe kezdett, hogy semmiféle fennakadás ne legyen majdan. És tegyük a szívünkre a kezünket gyerekek, ugye semmit sem veszünk észre a nagy készülődésből? A tojások hétfőn reggelre ott hevernek a virágágyásban és amit még inkább értékelhetünk: virgács nincs. Nem kell mindenféle versekkel kikunyerálnunk az ajándékot a Télapótól. A nyúl és a nyúlkrampusz diszkréten és ellenszolgáltatás reménye nélkül teszi a dolgát, szép serényen. Utána nyúlcipőt húznak és eltűnnek a vadászok elől. Igen, a nyúlkrampusz is kénytelen menekülni, mivel a vadászok, akiknek alkoholkeringésében időnként vérnyomokat is találtak, bizony nem válogattak. Ha nyúlvadászat, akkor lőttek mindenre, ami mozgott, még a kutyájukra is.
A rejtőzködéshez egyébként is nagyon jól értettek, hiszen a tojásokat is be kellett valahonnan szerezni. És elárulom, nem vásárolták őket. A zengő kocsi hajtásához engedéllyel nem rendelkeztek, szóval volt egy s más a rovásukon.
Azt azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy a nyúlkrampusznak csak kocsitoló-húzó, tojáscsóró szerep dukált. Neki is, mint a nyúlnak, magának volt saját hatásköre.
Az első, ha nem a legfontosabb feladata a védelmi pénz begyűjtése volt a parfümériákból, drogériákból, háztartási boltokból. Az ünnepek közeledtével a literes kiszerelésű széna kölni eladási rátája pl. egészen feltűnően megugrott. A nyúlkrampusz ezt a saját tevékenységükhöz kötötte és a forgalommal arányosan kényszerítette tejelésre a kereskedőket. Az italboltokat csak azért nem járta körbe, mert az emberek egész évben nagyon sokat ittak. Nehéz lett volna bebizonyítani a kocsmárosoknak, hogy a húsvét miatt ugrott meg a fogyasztás. Azt az elhanyagolható körülményt is érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb vendéglátóipari egység, ahol italt szolgáltak fel, konyhát és üzemeltetett és szerepelt az étlapon a nyúlpecsenye. Ez ugye, a drogériákban nem fordult elő.
Fontos feladatnak tartotta az iskolások ijesztgetését, hogy ha nem mennek locsolkodni, akkor ugrik a piros tojás. Arról nem tájékoztatták, hogy a fiúk már régen bagóznak a piros tojásra, mert őket csak a pénz érdekli.
(Egy felelőtlenül megrendezett szkanderverseny után - melyben az igazi krampusz nyert, azon egészen egyszerű oknál fogva, hogy az egész nyúlkrampusz belefért a markába, nem hogy annak a tenyere - kisebbségi fóbiák kezdték gyötörni és ezért mindenki arra törekedett, hogy elkerüljenek egy újabb kudarcélményt, amelyet már minden bizonnyal nem tudott volna feldolgozni)
A harmadik, egyben utolsó feladatkörét hagytam utoljára. Ez nem volt más, mint a kémkedés. Egy ilyen ügyes, puha tappancsú, észrevétlen krampusz bárhol megfordulhatott, ahol csak valamiféle avatatlan szem elől rejtegetett titkot őriztek. A nyúlkrampusz jött, látott és győzött. Természetesen komolyan felkészült a misszióra. Tájékozódott, tervet készített, esetenként csapatot toborzott, majd akcióba lendült.
Hallottak pl. a varsói rakétaválságról, a lisszaboni atomprogramról és a magyar demokratikus, jogállami népképviseletről? Ugye, hogy nem. Mindet a nyúlkrampusz hiúsította meg, vagy alakította úgy a viszonyokat, hogy szép csendben, észrevétlenül hűljenek ki a forró nyomok.
Senki sincs biztonságban barátaim. Megbízótól függően akár utánunk is kémkedhet. Ha valaki meg tudja fizetni, az nyugodtan el is könyvelheti a sikert.
Táppénz és adócsalás, esetleg házastárs, vagy még inkább társasház, körbetartozások? A nyúlkrampusznak nincs akadály.
Fiatalkori botlások, kompromittáló fotók, mikor valaki az orrát turkálja, vagy nem mossa meg a fülét? Nyúlkrampusz.
Rágcsáló és rovarirtás? Kovács Péter egészségügyi gázmester??. Tel.: 555-666 Non stop.
(Egyes könyvek szerint a nyúlkrampusz rágcsálók osztályába tartozik.)
Csak szólok! Jövőre is lesz a húsvét!
Hogy pontosan mit is ünnepelünk ilyenkor, nem derült ki számukra, de egy biztos, a zöld erdőben járva, tájidegen nyulat látva - alternatívaként kék ibolyát - mivel az rájuk kacsintott, kérték a forintot. Na nem a nyúltól, pedig az egyenes szándékkal elkövetett rablás lett volna, kivéve ha az akarathajlító kényszer alkalmazása és a pénz átadása között jelentősebb idő telt volna el, mert akkor zsarolás.
Hogy miként fajult ez a gyönyörű ünnep - az emberek különös késztetést éreztek mindig is más kárán mulatni, jelen esetben egy felfeszítésen - egyszerű nyúllal, vagy nyúl ellen elkövetett fosztogatássá, már senki sem tudja.
Ami fontos, hogy lehet enni, inni, enni, és ha már megszomjaztunk, inni is. Nem kellett dolgozni, iskolába menni, nem mintha egyik helyen is bármi érdemlegeset végeztek volna. Lehetett látni a húsvéti Bud Spencer – Terence Hill kínálatot, mint pl. a Piedone a Húsvét Szigeteken és a Bunyó húsvétig című mély értelmű filmalkotásokat.
A pápa értelmetlenül osztotta Urbi et Orbit áldását, de ennek mindenki nagyon örült a Vatikánban, mivel a cukormentes, a választás szabadságát jelentette.
A néphagyományokat le sem bagózva menekültek a lányok, nehogy lelocsolják őket, akik meg erre vágytak, azoknak tarifája egész évben nem változott.
Aki tisztességes lányokra kívánt spriccelni, az jobb, ha az erdőbe ment, mert minden lány oda vonult el az ünnep és a város ricsaja elől - kár, hogy csak egyszer egy évben - és most az erdőben ricsajoztak. A kockázat abban állt, hogy a lányokat kisebb-nagyobb nehézségek árán össze ne tévesszék a nyulakkal. Bár ha jól meggondolom, egyikükben sem volt fizetési hajlandóság. Amiben egy nyúl különbözik egy lánytól, hogy nehezebb lespriccelni, de ha sikerül, nehezebben is szárad.
Érthetetlen módon a böjt alatt többen nem fogytak, hanem inkább híztak. Ennél már csak az volt furcsább, hogy senki sem evett húst, mégis elfogyott a kamrából a szalonna. Mindenki kicsit erőltetettnek érezte az ünnepet és bánatában nagytakarítást végzett, új ruhát vásárolt, fodrászhoz ment és nyolc fogásos ebédeket főzött, süteményt sütött. Kikészítette a pálinkát és rettegett, meglátogatják-e.
Meg hát! Aggodalomra semmi ok és most nem sütöm el a nincs csúnya nő csak kevés pálinka című viccet. Beköszöntött hát ez a nyúlós – nyulas - nyálas ünnep, amit tulajdonképpen mindenki csak nyűgként fogott fel és legfeljebb az ünnepekhez járó szabadnapok tették némileg elfogadhatóvá a kialakult közhangulatot.
Egyvalaki azonban várta, hogy beköszöntsön a várva várt, ő pedig nem volt más, mint a nyúlkrampusz!
Egy átlagos, mondhatni közönséges krampuszhoz képest sokkal kisebb mozgástere volt. Eleve ravasz a tavasz és tavaszi szél vizet áraszt, abból pedig oltári sár szokott lenni, így komoly erőfeszítéseket kellett tennie, mikor a nyúl tojáshordó kocsija beragadt.
Erre télen nem kerülhetett sor, hiszen a Télapó egyrészt a szánon járt, másrészt nem bárány, hanem 7 rénszarvas húzta azokat, így a szintén sáros, lucskos utakon akkor is jobban haladt, mint a zengőkocsi, az illuminált nyúl vezetésével, kerekeken. A nyúlkrampusz már karácsonykor elindult az edzőtáborba, amit a Télapót segítő krampuszok szanatóriumként használtak az időtájt.
Komoly edzésekbe kezdett, hogy semmiféle fennakadás ne legyen majdan. És tegyük a szívünkre a kezünket gyerekek, ugye semmit sem veszünk észre a nagy készülődésből? A tojások hétfőn reggelre ott hevernek a virágágyásban és amit még inkább értékelhetünk: virgács nincs. Nem kell mindenféle versekkel kikunyerálnunk az ajándékot a Télapótól. A nyúl és a nyúlkrampusz diszkréten és ellenszolgáltatás reménye nélkül teszi a dolgát, szép serényen. Utána nyúlcipőt húznak és eltűnnek a vadászok elől. Igen, a nyúlkrampusz is kénytelen menekülni, mivel a vadászok, akiknek alkoholkeringésében időnként vérnyomokat is találtak, bizony nem válogattak. Ha nyúlvadászat, akkor lőttek mindenre, ami mozgott, még a kutyájukra is.
A rejtőzködéshez egyébként is nagyon jól értettek, hiszen a tojásokat is be kellett valahonnan szerezni. És elárulom, nem vásárolták őket. A zengő kocsi hajtásához engedéllyel nem rendelkeztek, szóval volt egy s más a rovásukon.
Azt azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy a nyúlkrampusznak csak kocsitoló-húzó, tojáscsóró szerep dukált. Neki is, mint a nyúlnak, magának volt saját hatásköre.
Az első, ha nem a legfontosabb feladata a védelmi pénz begyűjtése volt a parfümériákból, drogériákból, háztartási boltokból. Az ünnepek közeledtével a literes kiszerelésű széna kölni eladási rátája pl. egészen feltűnően megugrott. A nyúlkrampusz ezt a saját tevékenységükhöz kötötte és a forgalommal arányosan kényszerítette tejelésre a kereskedőket. Az italboltokat csak azért nem járta körbe, mert az emberek egész évben nagyon sokat ittak. Nehéz lett volna bebizonyítani a kocsmárosoknak, hogy a húsvét miatt ugrott meg a fogyasztás. Azt az elhanyagolható körülményt is érdemes megemlíteni, hogy a legtöbb vendéglátóipari egység, ahol italt szolgáltak fel, konyhát és üzemeltetett és szerepelt az étlapon a nyúlpecsenye. Ez ugye, a drogériákban nem fordult elő.
Fontos feladatnak tartotta az iskolások ijesztgetését, hogy ha nem mennek locsolkodni, akkor ugrik a piros tojás. Arról nem tájékoztatták, hogy a fiúk már régen bagóznak a piros tojásra, mert őket csak a pénz érdekli.
(Egy felelőtlenül megrendezett szkanderverseny után - melyben az igazi krampusz nyert, azon egészen egyszerű oknál fogva, hogy az egész nyúlkrampusz belefért a markába, nem hogy annak a tenyere - kisebbségi fóbiák kezdték gyötörni és ezért mindenki arra törekedett, hogy elkerüljenek egy újabb kudarcélményt, amelyet már minden bizonnyal nem tudott volna feldolgozni)
A harmadik, egyben utolsó feladatkörét hagytam utoljára. Ez nem volt más, mint a kémkedés. Egy ilyen ügyes, puha tappancsú, észrevétlen krampusz bárhol megfordulhatott, ahol csak valamiféle avatatlan szem elől rejtegetett titkot őriztek. A nyúlkrampusz jött, látott és győzött. Természetesen komolyan felkészült a misszióra. Tájékozódott, tervet készített, esetenként csapatot toborzott, majd akcióba lendült.
Hallottak pl. a varsói rakétaválságról, a lisszaboni atomprogramról és a magyar demokratikus, jogállami népképviseletről? Ugye, hogy nem. Mindet a nyúlkrampusz hiúsította meg, vagy alakította úgy a viszonyokat, hogy szép csendben, észrevétlenül hűljenek ki a forró nyomok.
Senki sincs biztonságban barátaim. Megbízótól függően akár utánunk is kémkedhet. Ha valaki meg tudja fizetni, az nyugodtan el is könyvelheti a sikert.
Táppénz és adócsalás, esetleg házastárs, vagy még inkább társasház, körbetartozások? A nyúlkrampusznak nincs akadály.
Fiatalkori botlások, kompromittáló fotók, mikor valaki az orrát turkálja, vagy nem mossa meg a fülét? Nyúlkrampusz.
Rágcsáló és rovarirtás? Kovács Péter egészségügyi gázmester??. Tel.: 555-666 Non stop.
(Egyes könyvek szerint a nyúlkrampusz rágcsálók osztályába tartozik.)
Csak szólok! Jövőre is lesz a húsvét!
