Nyúlkrampusz
(igazi mese)
Amikor a nyúlkrampusz észrevette, hogy a húsvét a kertek alatt jár, megnyomta a bolondgomba formájú vészcsengőjét, mire a hatalmas gépezet beindult.
A tojásfestő üzemek éjt nappallá téve festették, mázolták az ajándékba szánt tojásokat, sőt a modernebb felfogású, a hagyományokat kevésbé tisztelő alkalmazott művészek nem a jól megszokott színeket és mintákat alkalmazták, hanem egyszerűen csak motivációt ragasztottak a tojásokra.
Egy külön kommandó végezte a tojásbeszerzést, a válogatást, mert bizony korábban előfordult, hogy egyesek strucc, liba, vagy kacsatojással is próbálkoztak, holott a húsvét nagy íratlan szabálykönyvében világosan szerepelt a tyúktojás és másmilyen tojás nem.
A műhelyben átvizsgálták a tojáshordó zengőkocsit, olajat cseréltek, beállították a fékeket, szépen lemosták és a bárány szerszámait is kifényesítették.
A szorgos kezek alatt égett a munka.
Igen ám, de egy valami, pontosabban valaki hiányzott: maga a húsvéti nyúl. Az igazat megvallva tavaly húsvét óta nem látta senki, de ez idáig fel sem tűnt. Keresték a vackában, de nem találták. Híre s hamva sem volt.
Kitört a pánik rémület a tojásgyár dolgozóin. Rögtön húsvét és nem lesz senki, aki kivigye a tojásokat.
A nyúlkrampusz biztos ami biztos alapon elkezdett kocsivezetést tanulni, hátha neki kell beugrania. Nem ment egykönnyen, de ha nyúl nincs, jó lesz a nyúlkrampusz is.
Nem is hiába szorgoskodott, mivel a hírhozó, felderítő szarkák úgy tértek haza, hogy a nyúlnak nyomát sem találták. Nagyon úgy tűnt, bánatában - mivel elfeledték - elvándorolt.
A nyúlkrampusz a többiek helyett is szégyellte, hogy nem figyelt jobban a nyúlra, hogy így elhanyagolta. Bánatában lesétált a patakpartra. Mindig a patak partján keresett menedéket, ha valami nyomta a szívét. A halk csobogás megvigasztalta. Ücsörgött, szomorkodott, majd belenyújtotta a kezét a vízbe.
Ebben a pillanatban magához tért. A keze az ágya mellett álló sajtárban álló tejbe esett, mire felébredt nyomasztó álmából. Hiszen akkor még van remény, még nincs veszve semmi, hiszen ez csak egy rossz álom volt!
Gyorsan összekapta magát és elrohant a nyúlhoz, aki otthon éppen káposztás cvekedlit főzött. Össze-vissza csókolgatta örömében, amiből a nyúl, akinek máskülönben esze ágában sem volt elvándorolni, egy árva kukkot sem értett.
De ti értitek ugye gyerekek?
A tojásfestő üzemek éjt nappallá téve festették, mázolták az ajándékba szánt tojásokat, sőt a modernebb felfogású, a hagyományokat kevésbé tisztelő alkalmazott művészek nem a jól megszokott színeket és mintákat alkalmazták, hanem egyszerűen csak motivációt ragasztottak a tojásokra.
Egy külön kommandó végezte a tojásbeszerzést, a válogatást, mert bizony korábban előfordult, hogy egyesek strucc, liba, vagy kacsatojással is próbálkoztak, holott a húsvét nagy íratlan szabálykönyvében világosan szerepelt a tyúktojás és másmilyen tojás nem.
A műhelyben átvizsgálták a tojáshordó zengőkocsit, olajat cseréltek, beállították a fékeket, szépen lemosták és a bárány szerszámait is kifényesítették.
A szorgos kezek alatt égett a munka.
Igen ám, de egy valami, pontosabban valaki hiányzott: maga a húsvéti nyúl. Az igazat megvallva tavaly húsvét óta nem látta senki, de ez idáig fel sem tűnt. Keresték a vackában, de nem találták. Híre s hamva sem volt.
Kitört a pánik rémület a tojásgyár dolgozóin. Rögtön húsvét és nem lesz senki, aki kivigye a tojásokat.
A nyúlkrampusz biztos ami biztos alapon elkezdett kocsivezetést tanulni, hátha neki kell beugrania. Nem ment egykönnyen, de ha nyúl nincs, jó lesz a nyúlkrampusz is.
Nem is hiába szorgoskodott, mivel a hírhozó, felderítő szarkák úgy tértek haza, hogy a nyúlnak nyomát sem találták. Nagyon úgy tűnt, bánatában - mivel elfeledték - elvándorolt.
A nyúlkrampusz a többiek helyett is szégyellte, hogy nem figyelt jobban a nyúlra, hogy így elhanyagolta. Bánatában lesétált a patakpartra. Mindig a patak partján keresett menedéket, ha valami nyomta a szívét. A halk csobogás megvigasztalta. Ücsörgött, szomorkodott, majd belenyújtotta a kezét a vízbe.
Ebben a pillanatban magához tért. A keze az ágya mellett álló sajtárban álló tejbe esett, mire felébredt nyomasztó álmából. Hiszen akkor még van remény, még nincs veszve semmi, hiszen ez csak egy rossz álom volt!
Gyorsan összekapta magát és elrohant a nyúlhoz, aki otthon éppen káposztás cvekedlit főzött. Össze-vissza csókolgatta örömében, amiből a nyúl, akinek máskülönben esze ágában sem volt elvándorolni, egy árva kukkot sem értett.
De ti értitek ugye gyerekek?
