Szépek szépe
Élt egyszer, az Óperenciás tengeren túl, az Üveghegyen is túl, Bergengóciában, egy csodaszép királykisasszony. Ő volt a Világszép Nádszál Királykisasszony. Haja ében, bőre mint a hó, ajkai, mint a vér. Dereka karcsú, mint egy darázsé, szeme kékjében fürödni lehetett. Annyira szép volt, hogy szerelmes lett saját magába. Olyan gyönyörű volt, hogy a napra lehetett nézni de rá nem. Azok, akik a napot választották meg is vakultak sorra. A fél udvar világtalanul bolyongott a palotában, de még a vakondok is a föld felett kezdett el járatokat ásni, és a denevérek nappal vadásztak. Ugyanezen okból kifolyólag reggel nem kakaskukorékolásra, hanem bagolyhuhogásra ébredtek az emberek.
Megvakultak a szolgái is sorra. Csak néhány vendégmunkás eunuch és 3 balettművész őrizte meg a szeme világát. Ők korábban egyébként a „Kék Osztriga Bár” nevű műintézményben léptek fel, de csak akkor, amikor nem voltak szabadnaposak, mert akkor vendégként múlatták ott az időt. Érthetetlen okokból, őket nem hozta lázba a királylány szépsége.
De a vak szolgák egyre nagyobb gondot jelentettek. Azzal még nem is lett volna baj, hogy a reggelinél a vázába töltötték a kakaót, s a hamutartót kenték meg vajjal. Az igazi probléma az öltöztetőkkel adódott, mivel feszt a függönyt próbálták meg a királykisasszonyra ráadni, és mivel nem láttak, az ujjaikkal próbáltak meg tájékozódni. Egy öltözködés után nem csoda hát, hogy a királykisasszony erős izgalmi állapotba került, és egy lefagyaszthatatlan mosollyal az arcán kezdett hozzá a napi önimádathoz.
A Világszép Nádszál Királykisasszony egy reggel arra ébredt, hogy derékbősége már elérte egy bambusznád vastagságát, rendkívül kétségbe esett. Ó jaj mi lesz vele, hordóval?! Mit fog gondolni Bergengócia népe, hogy a Világszép Nádszálkisasszony, már nem is olyan, mint a nád. Szörnyű skandalum! Ah, nem is élet ez így tovább! Hogy jobban megnézte magát a tükörben, amit az Elvarázsolt Kastélyból selejteztek le, úgy látta, hogy iszonyúan meghízott, és a szeme is karikás. Melle kicsi, feneke nagy, lába görbe, tekintete bárgyú.
A további önostorozásról szóló feljegyzéseket 300 évre titkosították, így sajnos nem tudjuk, nyomon követni a királykisasszony nem mindennapi gyötrelmeit.
Mivel igen öntudatos, vagy tudálékos királylány volt, amit így utólag már nehéz megítélni, elhatározásra jutott. Eldöntötte, hogy felkeresi Gőzt, az óriásvarázslót. A népek azt tartották, hogy nem távozott még halandó tőle elégedetlenül, vagy kielégítetlenül, de már ezt is nagyon nehéz utólag pontosan megállapítani. Arról nem szólt a statisztika, hogy hányan nem távoztak tőle egyáltalán, de a Greypeace aktivistái folyamatos orrfacsaró füstről számoltak be, és arról, hogy a kristálytiszta patak, amely a varázsló üzeme mögött húzódott, miután elhagyta azt, áttetsző kékről vörösre váltott. A patak partján jóllakott piócák és egyéb vérszívó nadályok napoztak.
Hosszú, megfeszített tempójú 5 perces gyaloglás után a királykisasszony a varázsló műhelyének kapuján dörömbölt. A kapu lassan nyikorogva kinyílt. A királykisasszony bátran belépett, miután előre küldött szolgája épségben visszatért. Végigsétált az okkersárga téglából kirakott úton, és egy hatalmas terembe érkezett. Itt hatalmas füst gomolygott, de lehet, hogy gőz. Majd váratlanul megszólalt egy mennydörgő hang.
-Mit akarsz itt Világszép Nádszál Királykisasszony?
-Szép akarok lenni óriásvarázsló!
-De hisz szép vagy mint az álom. Így a kormos üvegen keresztül is átsüt a szépséged.
-De nem, nem vagyok szép, szebb akarok lenni.
-Kívánságod parancs. De sajnos nem tudok segíteni rajtad, amíg halaszthatatlan teendőimet el nem láttam.
-Mondd, mit kell tenned! Inkább besegítek neked, mert nem bírok várni.
-Édesapáddal kártyáztam minap, és elnyertem a gyűrűjét. Tudod, azt a pecsétet, amin a címer van. Azt kérte, hogy hagyjam még nála néhány napig, mert szeretne tőle elbúcsúzni. Nem volt szívtelen, otthagytam, de most már szeretném a jogos jussomat. Amíg elmész érte, addig előkészítem a varázslatot. De ha már otthon jársz, hozd el nekem kérlek, a vár kulcsait is. Tudod, egy tudományos kísérlethez van szükségem rá.
A királylány térült fordult, és hozta a pecsétgyűrűt, és a kulcsot.
- Már majdnem befejeztem az előkészületeket, de van még mit tennem a varázslat előtt . Édesapád megkért rá, hogy javítsam meg a koronáját, és a jogarát, foltozzam be a palástját. Hozd el nekem ezeket kérlek!
A királylány már indult is, és kisvártatva vissza is érkezett, a koronázási ékszerekkel.
-Az utolsó feladat a legkönnyebb. Miközben végrehajtod a feladatot én újra széppé varázsollak. Idd meg ezt a csésze teát, és pihenj le.
A királylány ahogy felhörpintette a teát, rögtön álomba szenderült. Furcsa, különös álma volt. Úgy érezte, mintha megszabadítanák ruháitól, és mintha nem lenne egyedül, hanem férfiak veszik körbe lámpákkal, fényképezőgépekkel, és videokamerákkal. Aztán, különböző pózokba állítják be, és mintha vakuk villannának. Miután ezek az emberek elmentek, mintha egy árny magasodott volna felé. Tompa fájdalmat érzett test szerte, majd az álom megszakadt.
Mikor felébredt, azt vette észre, mintha a ruházatán könnyítettek volna. Konkrétan meztelen volt.
Végignézett magán és elmosolyodott. A lába egyenes volt, a feneke kicsi és feszes, a mellei mint két sárgadinnye, dereka mint a darázsé. Egyszóval csodálatos volt ismét.
Ezt kicsit furcsállotta, a szituációt de mivel bízott a varázslóban szó nélkül magára öltötte mellette heverő ruháját, melyen itt-ott felfedezni vélt néhány olyan foltot melyek álma előtt még nem voltak rajta, és elindult, hogy megkeresse a nagy varázslót. Hamarosan rá is akadt egy nagy vasajtó előtt, amely leginkább egy szobányi hűtőre emlékeztette. Rámosolygott a tiszta fehérben lévő, gumikesztyűs alakra, és megszólította.
-Mondd, kit tisztelhetek személyedben óriásvarázsló?!
-Dr. Kovács Géza plasztikai sebész vagyok. A három próba teljesítésével megfizetted a műtéted árát. Sajnos kénytelen voltam, ehhez a módszerhez fordulni, mivel a királyi családotok fizetőképessége eléggé megkérdőjelezhető számomra. Édesanyád, aki korábban Vasorrú Bába néven volt ismeretes, édesapád elcsábítása előtt járt nálam, ahol vasorrát levágtam lángvágóval, és flex-szel lecsiszoltam a sorját. Ennek költségeit a mai napig nem térítette meg számomra, hasonlatosan királyapádhoz, aki egy békából herceggé változtatás árával lóg nekem mivel, nem talált az egész országban egy elvetemült királylányt, aki megcsókolta volna, ezért nekem kellett korrekciós műtétet végrehajtanom rajta a láncfűrésszel, és némi modellgipsszel.
- Ahá, akkor értem miért ilyen merev az öreg. Én megesküdtem, volna, hogy anyám főztjétől zöldül el időnként jó atyám, és ezek szerint akkor nem a levegő, hanem a legyek után kapkod. Hál’ Istennek az implantátumom kellő méretű, hiszen az előbb vágott mellbe a csapóajtó és semmit nem éreztem, és az arcplasztikám is tökéletes lett. 18 éves vagyok, de legfeljebb 16-nak nézek ki. De miért van az doki, hogy ha kinyitom a számat, akkor becsukódik a szemem........?
Néhány nap múlva különös jelenségek történtek Bergengóciában. Új királyt köszönthettek az alattvalók. Bennfentesek szerint állítólag orvos valaha az illető, de a betegeken folytatott kísérletei miatt kizárták a kamarából, és eltiltották a foglalkozástól. Az újságárusok, és a különféle férfiaknak készült magazinok olvasói egytől egyig megvakultak, a lapok átolvasása közben.
Világszép Nádszál Királykisasszony némán mosolyogva áztatta a lábát a varázsló műhelye mögött, az immár ismét áttetsző kék vizű patakban, és mélyeket szippantott a füstmentes levegőből.
Megvakultak a szolgái is sorra. Csak néhány vendégmunkás eunuch és 3 balettművész őrizte meg a szeme világát. Ők korábban egyébként a „Kék Osztriga Bár” nevű műintézményben léptek fel, de csak akkor, amikor nem voltak szabadnaposak, mert akkor vendégként múlatták ott az időt. Érthetetlen okokból, őket nem hozta lázba a királylány szépsége.
De a vak szolgák egyre nagyobb gondot jelentettek. Azzal még nem is lett volna baj, hogy a reggelinél a vázába töltötték a kakaót, s a hamutartót kenték meg vajjal. Az igazi probléma az öltöztetőkkel adódott, mivel feszt a függönyt próbálták meg a királykisasszonyra ráadni, és mivel nem láttak, az ujjaikkal próbáltak meg tájékozódni. Egy öltözködés után nem csoda hát, hogy a királykisasszony erős izgalmi állapotba került, és egy lefagyaszthatatlan mosollyal az arcán kezdett hozzá a napi önimádathoz.
A Világszép Nádszál Királykisasszony egy reggel arra ébredt, hogy derékbősége már elérte egy bambusznád vastagságát, rendkívül kétségbe esett. Ó jaj mi lesz vele, hordóval?! Mit fog gondolni Bergengócia népe, hogy a Világszép Nádszálkisasszony, már nem is olyan, mint a nád. Szörnyű skandalum! Ah, nem is élet ez így tovább! Hogy jobban megnézte magát a tükörben, amit az Elvarázsolt Kastélyból selejteztek le, úgy látta, hogy iszonyúan meghízott, és a szeme is karikás. Melle kicsi, feneke nagy, lába görbe, tekintete bárgyú.
A további önostorozásról szóló feljegyzéseket 300 évre titkosították, így sajnos nem tudjuk, nyomon követni a királykisasszony nem mindennapi gyötrelmeit.
Mivel igen öntudatos, vagy tudálékos királylány volt, amit így utólag már nehéz megítélni, elhatározásra jutott. Eldöntötte, hogy felkeresi Gőzt, az óriásvarázslót. A népek azt tartották, hogy nem távozott még halandó tőle elégedetlenül, vagy kielégítetlenül, de már ezt is nagyon nehéz utólag pontosan megállapítani. Arról nem szólt a statisztika, hogy hányan nem távoztak tőle egyáltalán, de a Greypeace aktivistái folyamatos orrfacsaró füstről számoltak be, és arról, hogy a kristálytiszta patak, amely a varázsló üzeme mögött húzódott, miután elhagyta azt, áttetsző kékről vörösre váltott. A patak partján jóllakott piócák és egyéb vérszívó nadályok napoztak.
Hosszú, megfeszített tempójú 5 perces gyaloglás után a királykisasszony a varázsló műhelyének kapuján dörömbölt. A kapu lassan nyikorogva kinyílt. A királykisasszony bátran belépett, miután előre küldött szolgája épségben visszatért. Végigsétált az okkersárga téglából kirakott úton, és egy hatalmas terembe érkezett. Itt hatalmas füst gomolygott, de lehet, hogy gőz. Majd váratlanul megszólalt egy mennydörgő hang.
-Mit akarsz itt Világszép Nádszál Királykisasszony?
-Szép akarok lenni óriásvarázsló!
-De hisz szép vagy mint az álom. Így a kormos üvegen keresztül is átsüt a szépséged.
-De nem, nem vagyok szép, szebb akarok lenni.
-Kívánságod parancs. De sajnos nem tudok segíteni rajtad, amíg halaszthatatlan teendőimet el nem láttam.
-Mondd, mit kell tenned! Inkább besegítek neked, mert nem bírok várni.
-Édesapáddal kártyáztam minap, és elnyertem a gyűrűjét. Tudod, azt a pecsétet, amin a címer van. Azt kérte, hogy hagyjam még nála néhány napig, mert szeretne tőle elbúcsúzni. Nem volt szívtelen, otthagytam, de most már szeretném a jogos jussomat. Amíg elmész érte, addig előkészítem a varázslatot. De ha már otthon jársz, hozd el nekem kérlek, a vár kulcsait is. Tudod, egy tudományos kísérlethez van szükségem rá.
A királylány térült fordult, és hozta a pecsétgyűrűt, és a kulcsot.
- Már majdnem befejeztem az előkészületeket, de van még mit tennem a varázslat előtt . Édesapád megkért rá, hogy javítsam meg a koronáját, és a jogarát, foltozzam be a palástját. Hozd el nekem ezeket kérlek!
A királylány már indult is, és kisvártatva vissza is érkezett, a koronázási ékszerekkel.
-Az utolsó feladat a legkönnyebb. Miközben végrehajtod a feladatot én újra széppé varázsollak. Idd meg ezt a csésze teát, és pihenj le.
A királylány ahogy felhörpintette a teát, rögtön álomba szenderült. Furcsa, különös álma volt. Úgy érezte, mintha megszabadítanák ruháitól, és mintha nem lenne egyedül, hanem férfiak veszik körbe lámpákkal, fényképezőgépekkel, és videokamerákkal. Aztán, különböző pózokba állítják be, és mintha vakuk villannának. Miután ezek az emberek elmentek, mintha egy árny magasodott volna felé. Tompa fájdalmat érzett test szerte, majd az álom megszakadt.
Mikor felébredt, azt vette észre, mintha a ruházatán könnyítettek volna. Konkrétan meztelen volt.
Végignézett magán és elmosolyodott. A lába egyenes volt, a feneke kicsi és feszes, a mellei mint két sárgadinnye, dereka mint a darázsé. Egyszóval csodálatos volt ismét.
Ezt kicsit furcsállotta, a szituációt de mivel bízott a varázslóban szó nélkül magára öltötte mellette heverő ruháját, melyen itt-ott felfedezni vélt néhány olyan foltot melyek álma előtt még nem voltak rajta, és elindult, hogy megkeresse a nagy varázslót. Hamarosan rá is akadt egy nagy vasajtó előtt, amely leginkább egy szobányi hűtőre emlékeztette. Rámosolygott a tiszta fehérben lévő, gumikesztyűs alakra, és megszólította.
-Mondd, kit tisztelhetek személyedben óriásvarázsló?!
-Dr. Kovács Géza plasztikai sebész vagyok. A három próba teljesítésével megfizetted a műtéted árát. Sajnos kénytelen voltam, ehhez a módszerhez fordulni, mivel a királyi családotok fizetőképessége eléggé megkérdőjelezhető számomra. Édesanyád, aki korábban Vasorrú Bába néven volt ismeretes, édesapád elcsábítása előtt járt nálam, ahol vasorrát levágtam lángvágóval, és flex-szel lecsiszoltam a sorját. Ennek költségeit a mai napig nem térítette meg számomra, hasonlatosan királyapádhoz, aki egy békából herceggé változtatás árával lóg nekem mivel, nem talált az egész országban egy elvetemült királylányt, aki megcsókolta volna, ezért nekem kellett korrekciós műtétet végrehajtanom rajta a láncfűrésszel, és némi modellgipsszel.
- Ahá, akkor értem miért ilyen merev az öreg. Én megesküdtem, volna, hogy anyám főztjétől zöldül el időnként jó atyám, és ezek szerint akkor nem a levegő, hanem a legyek után kapkod. Hál’ Istennek az implantátumom kellő méretű, hiszen az előbb vágott mellbe a csapóajtó és semmit nem éreztem, és az arcplasztikám is tökéletes lett. 18 éves vagyok, de legfeljebb 16-nak nézek ki. De miért van az doki, hogy ha kinyitom a számat, akkor becsukódik a szemem........?
Néhány nap múlva különös jelenségek történtek Bergengóciában. Új királyt köszönthettek az alattvalók. Bennfentesek szerint állítólag orvos valaha az illető, de a betegeken folytatott kísérletei miatt kizárták a kamarából, és eltiltották a foglalkozástól. Az újságárusok, és a különféle férfiaknak készült magazinok olvasói egytől egyig megvakultak, a lapok átolvasása közben.
Világszép Nádszál Királykisasszony némán mosolyogva áztatta a lábát a varázsló műhelye mögött, az immár ismét áttetsző kék vizű patakban, és mélyeket szippantott a füstmentes levegőből.
