23 óra 48 percHol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen is túl. Nem is volt mása, csak adóssága, meg uzsorásai, akik folyton fenyegették. Hanem őt aztán fenyegethették, nem abból a fából volt faragva, aki a saját árnyékától is megijed. Mintha mi sem történt volna, mintha adóssága sem lett volna úgy mászkált nagy kackiásan nap, mint nap. Járta a kocsmát, amit bisztrónak csúfoltak és adta a lapot. Gyártotta az adósságot, amíg egy szép verőfényes napon hitelezői megfogták és úgy megverték, mint szódás a lovát, majd kifektették a vasúti sínre, ahol a közelgő vonat annak rendje s módja szerint elgázolta. A rendőrség - mivel idegenkezűségre utaló nyomokat nem talált – közigazgatási eljárást indított és 30 nap múlva lezárt az ügyet. A hitelezők ugyan nem jutottak pénzükhöz, viszont a cselekedetüket elrettentő példaként a többi adósnak is elmesélték, azok a rendőrségnek félelmükben, így az egész bandát lecsukták. 24 órára uzsora miatt.
Mese a becsületes politikusról
Egyszer volt, volt egyszer míg meg nem holt. Megholt és Üveghegyen innen ismeretlen volt.
Mese a becsületes vállalkozóról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egy becsületes vállalkozó Üveghegyen innen. Mindent a lehető legtisztességesebben szeretett volna csinálni. Komolyan vette a munkahelyteremtést. Befizetett adót, járulékot, tisztességes fizetést adott, aztán három hónap múlva mikor csődbe ment, megörült és azóta egy olyan intézetben lakik, ahol kéthetente van látogatás és mindenki nagyon kedves és megértő. Az anatómiai múzeum már most bejelentette igényét, hogy halála után igényt tartanak az agyára, melyen szeretnék megkeresni a torzulások nyomait.
17 óra 40 percVolt egyszer egy város. Híres város, nagy város volt. Volt. Aztán jött a kultúra pártolója vezetés és a 11. éve megrendezésre kerülő pacalfesztiválhoz -ami az egész országból vonzotta a vendégeket- nem nyomtattak új szórólapokat. A régi lapokon azonban tényleg a kultúrát pártoló volt városvezetés egyik jeles tagjának neve szerepelt. Mivel senkinek nem jutott eszébe megnyitni a fesztivált, ez a tag ugrott a színpadra. Aki nem hiszi, járjon utána.
17 óra 45 percHol volt, hol nem volt egy város, aki büntetésből olyan polgármestert kapott, aki még magában sem beszélt. Ha a polgármester beszélt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
17 óra 50 percVolt egyszer hol nem volt, egy feledékeny alpolgármester. Körülbelül annyi mindenhez értett, mint ahogy ki is nézett. Egyszer elfeledkezett róla, hogy két helyről nem vehet fel fizetést, mert az összeférhetetlen. Még. Aztán elfelejtette, hogy a rokonaival nem illik feltölteni a különféle közintézményeket. Szegény alpolgármester, egyik nap teljesen elfeledkezett magáról, na meg a fizika törvényeiről és puszta kézzel próbált meg egy elszabadult Zöld Nyál villamost megállítani. Ez az élmény örökre az agyába vésődött, az agya meg a sínekre.
18 óraHol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. Már majdnem magához tért, már majdnem kezdett visszatalálni önmagához, amikor új városvezetést kapott. Sajnos a telefon-összeköttetésük megszakadt, olvasni meg még nem tanultak meg, ezért elszakítva az anyaszervezettől utasítások híján semmit nem csináltak. Ha utasítást kaptak volna, több kárt okoztak volna.
11 óra 34 perc
A kiskakas kapirgálgatott a szegény özvegyasszony szemétdombján. Kapirgált hajnalhasadástól, napnyugtáig, de nemhogy egy lyukas félkrajcárt, hanem egy szem magot sem talált, mivel ahogy említettem ez egy szegény özvegyasszony szemétdombja volt és köztudomású, hogy a szegény emberek nagyon megfontolják, mit is vessenek szemétre. Momentán ételt és egyéb hasznosítható dolgokat nem. Ha a kiskakas szociológiai vénával lett volna megáldva, nem itt kapirgál és az én mesém is tovább tartott volna.
20 óra 43 perc
A szegény ember és a szegény asszony hosszú évekig éltek egymás mellett gyermektelenül. Mivel semmi közös témájuk nem volt, semmi közös vonást nem fedeztek fel egymásban elég vacakul érezték magukat. Már mindent megpróbáltak, de a gyermekáldás elkerülte őket messzire. Aztán egy szép napon gyermektelenül, megkeseredve és szegényen szépen meghaltak. Itt a vége, fuss el véle!
17 óra 56 perc
A királynak volt három fia. Egy szép napon mind a három világgá ment. Aztán annyira megtetszett nekik a távolban, hogy soha nem tértek vissza. Később együtt járták a nagyvilágot: három királyok néven.
Mese a hálapénzt el nem fogadó orvosról
Hol volt, hol nem volt egy orvos. Nagyon jó orvos volt. Betegei és kollégái is becsülték és tisztelték. Munkáját hivatásként élte meg. Soha eszébe nem jutott volna hálapénzt elfogadni a betegeitől. Ez az orvos tisztességben és nagy szegénységben tengette életét és meghalt úgy, hogy a nevét sem jegyezte fel a krónika.
|
18 óra 32 percHol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen is túl. Volt ennek a szegény embernek 3 fia. A fiúk nem szívlelhették tovább az éhkoppot, ezért világgá mentek. A legnagyobb egy tó partjára ért. Megéhezett, ezért horgászni kezdett. Ki is fogta az aranyhalat, akitől kívánhatott hármat. A fiú temérdek pénzt, hatalmas palotát és gyönyörű feleséget kért és meg is kapta kívánsága szerint. A középső fiúnak is erre vezetett az útja. Ő is megéhezett, ő is kifogta az aranyhalat, akitől halhatatlanságot, varázserőt a láthatatlanná válás képességét kérte. Mindent megkapott kívánsága szerint.
A legkisebb fiú sem mehetett másfelé, hiszen azt még nem meséltem, hogy egy félszigeten laktak és ahhoz, hogy elvándorolhasson hosszasan kellett a benyúló földnyelven gyalogolnia. Megéhezett és ő is kifogta az aranyhalat. Három dolgot kívánhatott ő is. Összeszedte gondolatait és elrebegte kívánságait: stabil munkahelyet, kiszámítható jövőt és élhetőbb országot szeretett volna. Az aranyhal rettenetesen elkeseredett, vagy elszégyellte magát- ezt már eldönteni nem lehet és így szólt: „ Legkisebb fiú, ne kívánj tőlem lehetetlent!” Mese a lusta és tehetségtelen diákról
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer nem egy, de nagyon, nagyon sok diák, akik azért jártak iskolába, mert tankötelezettség volt, otthonról kiutálták őket, mert már nem bírták nézni a tespedésüket, tunyulásukat, a jólét okozta elkényelmesedést és a kínlódást, továbbá azért, mert az iskolában a velük hasonszőrű társaikkal az őrületbe kergethették a kényszerpályán vergődő tanerőt.
De minden jónak vége szakad egyszer. Pályaválasztás elé kerültek és a bölcsészkart választották. Ha tehetségük, szorgalmuk és egyáltalán elképzelésük lett volna, a jövőjüket illetően, akkor érdekes emberek lettek volna és az én mesém is tovább tartott volna. Mese a minőségi közüzemi szolgáltatásról
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren, az Üveghegyen, de még az Atlanti Óceánon is túl egy ország. Úgy hívták, hogy Amerikai Egyesült Államok. Na ott találhatók ezek a szolgáltatók szép számmal, illetve Japánban és többnyire Nyugat-európai országokban.
Valami különös oknál fogva máshol nem működnek ezek a rendszerek, sőt az ügyfél gyáván úgy érzi, hogy ő van a szolgáltatóért és nem fordítva. De, hogy csodaelemet is szőjünk a mesébe, mit ad Isten, ezek a szolgáltatók nem mennek tönkre, sőt csaknem bármit megtehetnek az ügyfeleikkel. Aki nem hiszi, az se járjon utána. 18 óra 30 percHol volt, hol nem volt egy polgármester. Törvénytisztelő, de azt értelmezni nem tudó alpolgármesterrel volt megáldva, mint anyaszervezetének sok más polgármestere is. Abszolút kifogástalan életvitelt folytattak és olyan erkölcsi magasságokban lebegtek így bértapsolásokra sem mindig volt szükség. Szóval ez a polgármester, akit kritika nem érhet -az sem és ha lehet a napfény sem- miután anyaszervezete lemondatta, szétkergette, feloszlatta korábbi tagszervezetét, büntetőfeljelentésre vetemedett. Nem szóltak neki, hogy a büntetőeljárást akkor is lefolytatják, ha esetleg a korábbi tagok már nem tagok. Magyarán saját párttagtársaira is rászabadította a dögvészt. Ha cenzúra nem volna, akkor volna olyan újságíró, aki mindezt felvetné és nevetségessé tenné a polgármesternek az ellenfelei lejáratására irányuló kampányát.
A cenzúrában az a legszomorúbb, hogy még nem az állam, hanem az újságok alkalmazzák magukkal szemben. Magyarán a helyi közmédia benyalt a hatalomnak. 13 óra 12 perc
Volt egyszer egy hol nem volt. Barátja az egyszer volt felkereste, hogy egy korábbi disznósága miatt elszámoltassa. Fel is vetette neki a kérdést, hogy, hogy is volt, de a válasz csak annyi volt, hogy hol nem volt. Arról egy szó sem esett, hogy hol volt, volt-e egyáltalán, csak azt jelentette ki kategorikusan és ellentmondást nem tűrő hangon, hogy hol nem volt. Egyszer volt teljesen összezavarodott és igyekezett átfogalmazni a kérdést.
Kérdezte jobbról, kérdezte balról, kérdezte fentről és kérdezte lentről, de a megoldáshoz egy lépéssel sem került közelebb. Ráadásul rettenetesen fel is idegesítette magát hol nem volt látszólagos bárgyú tudatlanságán. Magában bosszút forralt és elhatározta, egyszer megfizet ezért. Egyszer biztos meg is tette. Valahogy így kezdődhetett az a mese, hogy "Egyszer volt...." de az nem ez a mese. 19 óra 25 perc
A szegény ember legkisebb fia elment szerencsét próbálni. A szerencséjét nem is találta meg, de elvette feleségül a másik falu legszegényebb lányát. Így egy rettenetesen nyomorúságos élet elé néztek. Semmire sem tellett nekik. Még a mindennapi kenyeret is csak nagy erőfeszítések árán tudták megszerezni.
Már 30 éve gürcöltek együtt, mikor lebetegedett a zetoros és éppen aratásidő volt. A férfi éjt nappallá téve csak dolgozott és egy szép summát kapott a kisegítői munkájáért. Nem is tudták, mit kezdjenek ennyi pénzzel. Tanácsot kértek a szomszédaiktól, akik azt javasolták, utazzanak el együtt valahová. Az utazási irodában Horvátországot javasolták. Szépen, felkerekedtek és elutaztak a "barátságos" és „vendégszerető”, viszont roppant pénzéhes horvátokhoz. Nem tudtak egy jóízűt enni, mert az árak az egekben repkedtek, egy jót fürdeni, mert sziklás volt a tengerpart ráadásul teli s tele volt üvegcserepekkel. Megsemmisülve érkeztek haza egy hét múlva falujukba és a szomszédaik kérdéseire - mivel szégyellték, hogy ráfizettek - csak pozitív válaszokat adtak, más szóval hazudtak, mint a vízfolyás. A szomszédok irigyen bólogattak a beszámoló hallatán és alig állták meg, hogy el ne szólják magukat ők milyen rosszul éreztek magukat tavaly a horvát tengerparton. A különbség csak annyiban állt, hogy ők sokkal több tanulópénzt fizettek, ezért még mélyebben hallgattak. Mese a megfizetett tanárról
Hol volt, hol nem volt egy remek tanár. Kiegyensúlyozott életvitelével, széleskörű tudásával értelmiségiek hadát indította el pályáján. Áldozatos munkájának eredményeként képzett emberfők töltöttek be minden fontos, jelentős állást. Többen az államháztartási hiány csökkentéséért lettek felelősek. Azt találták ki, hogy a közszférában dolgozók bérét vissza kell venni, mert túl vannak fizetve. Így a tanárnő nyugdíjba vonulása előtt 3 évig csökkentett bért kapott, így a nyugdíja is alaposan megcsappant.
|