Anschluß

Nem volt egy sem, aki azt kiáltotta
„Nem leszünk német gyarmat!”
vagy ha volt is, senki nem hallotta,
hiszen zárva volt a cellaablak.

Ausztria visszatért Németország kebelébe,
- bár a mi miből szakadt ki kérdés ma is -
de hazafiúi lángolás közepette a tények
nem zavarták akiknek terhes gondolkodni is.

Puskalövés nélkül e békés szigetet
így kaparintott meg egy zsarnok,
s ahogy a krími híreket figyelem
e históriából más sem tanult sajnos.

Majd eltelik néhány harcos év,
majd a vér lesz a tisztítószer,
s mire a többség az eszéhez tér
már minden veresre lesz festve.

A magát békésen annektálni hagyó  
riadtan kiált majd függetlenségért,
de lesz-e feláldozni magát hajlandó
segítő kéz, más tehetetlenségéért?

Lesz-e más színű Vörös hadsereg,
aki rombolva állít vissza határt,
ha egy nép nem kiállt: -Nem lehet!
s úgy teszik azt, ahogy nem akarnák?

Nemzetek közössége csak bámul,
mint ahogy magát mentve tette egykor is,
a diktátor hatalomízzel szájában kábul
s ami megvan ma, holnap elérhetetlen kincs.

Elő-visszabányászni százszor többe kerül
láttuk, hogy szakadtak a bányalovak belé,
a tenger volt akkor is alul és a gálya felül,
de nem hiszem „e verset” ismerik arrafelé.