Prés alatt, ujjam így halad

Bambán bámulom a felületet,
hol a versem meg nem született,
pedig a napi kihordási idő
sokkal több volt ehhez, mint elegendő.

Mégis elpazaroltam a kincset,
most szagolhatom a bűzös nincset.
A valaminek helyét tapogatom,
kitölteni betűvel halogatom.

Mire ráeszmélek végre,
betömtem a rést már véle,
a szöveggel, mit gittként rágok,
most szépen csendben kiabálok.

Hangom csak a sor végéig hallik,
hová béna ujjam rímet pattint,
alakra és ritmusára nézve,
hasonlítson legalább egy versre.