Talán a penész megész

Gnómokat csúfoló ábrázatok
vesznek körül fagyos hadseregként
és bármerre, bármilyen gyorsan futok
lihegnek mindenhol kísértetként.

Szellemek, akik meg sem halt
emberekből kacsintanak elő,
tartanak unalmas halotti tort,
már kiszáradt belőlük a velő.

Csontjaikat csörgetve járnak
körülöttem valami táncot,
de egymást sem kérnék fel párnak,
köztük nem szövődnek románcok.

Valahogyan mégis szaporodnak,
elférni tőlük már nehézkes,
míg más pusztul, ők fennmaradnak,
bár sziluettjük már penészes.