Szabadság. Maci. Boldogság.

A munkaviszony legszebb,
legeslegértékesebb,
része következik mostan:
végre szabadságot kaptam.

Előre nem akartam inni,
mivel el sem mertem hinni
annak a bizonyos medvének a bőrére,
de most levetkezem s ő is le fog pőrére.

Kifekszünk a napra; a maci és én,
és élvezzük az édes semmittevést,
alszunk délig, éjjel kuvikolunk,
hiszen egész évben kubikolunk.

Ha úgy tűnik a történet sántít picit,
kihagyom a sztoriból legalább a macit.
Kerge öröm röptette a versembe,
hisz nem kell mennem a munkahelyemre.

Ha majd véget ér a szabim,
visszacsempészem a macit.
Legyen kire támaszkodnom télig,
mert addig gályázni fogok végig.