Sötétben bujkálók

Hol volt elbújva eddig,
mondjuk négy éven keresztül
az értő közönség, míg
a káosz kétséget szült?

Hol volt ez a tengernyi
ultra szenzitív gondolkodó,
fogékonyan emberi
sorsokról írni, na és másról?

Hová rejtették cikkeiket,
melyeket lázasan kerestem
s vertem nem lelve a híreket
ezeregyszer falhoz a fejem?

Hol császkáltak tanítványaik,
az igét merre hirdették,
mert választ kérdéseinkre itt
s máshol ki nem terítették?!

Merre néztek, mikor látta már
az egyszerű munkás és paraszt,
minek vágóhídi dallamát,
dúdolgatják a bajszuk alatt?

Hogy kik? Kérdés ez ma még?
Akik jövőnket lenullázták
s akik Don Quijote-ként,
a szélmalmot csak most támadják.

Mit kezd most egy gondolkodó,
ha alany már több nem lesz,
legfeljebb tárgy, idomítható,
ám tudást az át nem vesz?

Ha nem taníthat, aki az írásokat
nem csak olvasni, értelmezni is tudja
és elnézni százéves vívmányokat
törölnek s megérti mása sincs, csak múltja.

Köszönöm a késlekedéses hallgatást,
most a kártékony, kapkodó buzgalmat,
józan belátás helyett részeg gondolkodást,
a helyreállíthatatlan nyugalmat!