Sárgarigó

A sárgarigó mindig
ugyanazt mondja,
jól betanulta
s nem téveszt hírlik.

Hirdeti, hogy élni szép,
létezni akkor is jó,
ha kevesebb a pondró
és gonoszul fúj a szél.

Azt dalolja boldogan
ép tüdeje, csinos begye
azt teszi mit kell, hogy tegyen
és nem is veszi komolyan.

Felelőtlen hát e madár,
vagy csak érti a csíziót?!
Nem láttam még kis rigót
kit az aggodalom járt át.

Egy parancsnak engedelmeskednek
minden másra csak tojnak
s míg emberek komolynak
tűnni akarnak, halnak s nem élnek.

Felsőbbrendűségük hamis tudatában
vergődnek egy ketrecben
 - amit maguknak szögeltek -
s azt hiszik rigókat zárnak kalitkába.

Ám a rigó vajon nótáz-e rabként?
Nyavalyog-e a szabad ember?
S míg e kérdésre felelni nem mer
töltse le magára rótt büntetését.