Puskázás

Peregnek a szavak,
forognak a fejek
és azok a nyelvek
egyre lefetyelnek.

Szakadnak a lapok,
zizeg a spirál,
mindenki variál,
megmentőre vár.

A tanár lankad,
a figyelme szintén,
a káosznak vizén
elevez csendesen.

Az osztály révbe ér,
puskatutaja
feles dugaja
kezében marad.

De ha kell megint
felfújják a matracot
s előszednek kacatot,
dolgozatot, vacakot.

Kínlódnak újra egy sort,
a rutin erőt vesz rajtuk,
a legfontosabb harcuk
lesz ez, de hagyjuk.

Hagyjuk, küzdjenek még
a semmiért egészen,
vakmerően, merészen,
míg rá nem unnak egészen.

Akkor könyvet ragadnak tán,
belemerülnek a lapokba
a tudományt habzsolva.
Utóbbit csak álmodtam.