(Ön)Szuggesszió, avagy a diktátor és a tükre ( Rozalinda és Alfréd kettőse ihletésére Ifj. J. Strauss Denevér című operettjéből)

Csalni édes, csalni jó
szemem ettől csillogó
melegíti szívemet
országom így színesebb.
Narancs színű álomkép,
megígértem ezt.
Mind amire vágyok ÉN
így elérhetem.
De ha nem is igaz ez
látszat is a délibáb
negyven évnyi vigasz ez,
mely örömet ád.
Csalni kell, higgyed el,
boldog csakis így leszek
csalni kell,
higgyed el,
hogy boldog így leszek!

Mindig így csalni,
mindig így csalni
lálálálálálálálálállálálálálál!

Együtt a tükörképével (de a visszhang is besegít):

Csalni kell!
Higgyem el!
Boldog, csakis így leszek!
Csalni kell, csalni kell,
mert boldog így leszek!

Csalni édes, csalni jó!
szemem ettől csillogó,
csak ne nézz oly mérgesen,
légy vidám te népelem!
Megszegtem a szavamat
elfelejted-é?
Újra csak a voksod add
és újra leszek ÉN!
Boldog, aki hinni tud,
még ha nem is igazán
hiszen, aki csalni tud
könnyen feled ám.

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!

Csalni kell, higgyed el,
boldog csakis így leszek,
csalni kell, higgyed el
mert győztes így leszek!