Nemzethy

Bizony csak lesheti,
aki nem lett Nemzethy
miért fricskázta orrán
végzete ilyen csúnyán.

Miként sodródott margóra
s miként gyűjtöget apróra,
hogy betevőjét ki tudja fizetni
miért kényszerül borát vizezni.

Zsíros falatot szájában nem forgat,
keze bársonyos kelmét nem foghat,
le kell mondjon minden hívságról,
vagy csak egyről: a naivságáról.

Feladni elveit oly fájdalmas, oly nehéz,
pedig lehetne ő is lovag, sőt vitéz,
de ehhez a játékba bele kellene mennie
a játékba, ahol nem sikerülhet nyernie,

Melyben minden játékos született csaló,
útonálló, haramia, megátalkodott rabló.
Áldozat szerepet betölthet, de mi végre,
ha példát tettével nem állít e népnek?!

Csak emelkedjen az uralkodó elit felé
magányosan száguldó rakétaként,
s ne törődjön, hogy utol sokan nem érik,
de a bejárt pályát felderíteni remélik.
 
Látniuk kell, hogy van más az urambátyámon túl
látniuk, egészséges lélekben a lelkiismeret dúl.
S lám nem kevesebb, ki a rögöt tapossa
pontosan az jut feljebb, az jut a magosba.