Márquez

Mondom meghalt Márquez!
Értitek? Nincs többé.
A híres  emberek csak úgy hullnak.
“Ez biz szörnyű eset.”
- mondták és a tévé
távirányítója után nyúltak.

Nem értitek? - harsogtam,
bár a hangnemre nem emlékszem,
csak a hangulat tart még fogva.
Márquez! - újra próbáltam,
de  már az agymosó műsor ment,
s nem volt, aki felém fordult volna.

A nagy író! Száz év magány?!
Szerelem a kolera idején!?
Nem mond nektek tényleg semmit?!
Nobel-díj?! Irodalmi. Most már?!
Azok szemérmetlenül  és hülyén
rötyögtek. Én nem bírtam nyelni.

Nekrológot szerettem volna írni.
Ha nem is rajtam múlott,
de a kísérlet kudarcba fulladt.
Nem tudtam a közönyt legyőzni,
a butaság a kezembe rúgott
s a gyász egyedül nekem maradt.