Mindig találkozom valami újjal, meglepővel

Megtudtam, hogy a versben nem a rím a fontos.
Tehát nem a legfontosabbak közé sem sorolandó
a sorok végén kellemesen együtt hangzó,
hanem úgy á la nature nem kell a fránya csengő
rím már máma, bongó tartalom, a szívfecserő
mindent visz helyette még, ha ama vers játékos (is).

Nem gondoltam volna, hogy egy verskommentből
tudom meg az alapigazságot, hogy mi a frankó,
elvárt, kívánt, úgy tűnik hiánycikkszerű együttható
-most direkt nem számolom a szótagszámot sem,
hiszen nem elvárás már az sem valószínűleg-
és lám igaz lehet, mert a karmolás megy egyből.

Minőségért nem, a mennyiségért inkább állok jót,
bár szívesebben egy jót, egy hamisat közösülnék,
(meg kell vallanom eltölt némi ferde elégedettség,
mikor ilyen remek, funkció nélküli szóhasználat
miatt gondolják a költőjéről, hogy egy állat)
és, ha tehetem kacagva támasztom alá a nyilvánvalót.