Meges(het)ett

„Ennek vége
mikor lesz
nem tudom!”
Elemérke
a pincében
duzzogott.

Közeli rokona
zárta rá
a vasajtót.
Kiszolgáltatva
várta már
a másnapot.

A reggelt, estét,
vagy épp mi volt
el nem dönthette,
mikor rajta kedvét
töltötte sok rokon
s jól megdöngette.

Utána napokon keresztül
sajgó alfelével,
felsebzett szájával
hevert eszméletlenül.
Pörölt istenével,
ki hagyta magára.

Aztán a következő
szeánsz alkalmával
sógora péniszét
leharapta tőből
s egy hasáb fával
verte szét fejét.

Akkor véres kezével
kender-nyakkendőt
kötött jó szorosat magának,
felállt egy székre,
a cudar jövőt
ajándékozni a halálnak.