Maradjon a suszter a kaptafájánál

Megváltoztam emberek!
Nem élvezek, nem szenvedek.
Sok víz lefolyt már. Rengeteg.
Rég nem várom, hogy kiadjanak
és nem várom, hogy tapsoljanak.
Kínlódjanak, vagy kacagjanak,
mikor olvasnak: ezt várom.
És ha egyiket sem látom,
akkor marad mindez álom.

 Nekem írnom kell! Most! Itt!
mondhat bárki bármit
nem szórom az akármit,
de nem is tartom meg
átnyújtom a köznek.
Cirógatnak,leköpnek,
de mást tőlük nem várhatok,
hisz ők formálódó olvasók
s az állandó író én vagyok.