Már döglődik az oroszlán?

Figyeltétek mennyi bölcs,
mennyi megmondóember
mostanában született,
s verset, szólamokat költ?

Mennyire sodorja vérük
a velünk élő történelmet,
a politikát e förtelmet,
mi lenne nélkülünk vélük?!

Hirtelen mennyire ismerik
a frankót, a hogy kénét,
vagy, hogy kellett volna félét
és éjjel-nappal azt zengik.

Én csak ámulok és bámulok,
a gyomrom forog , tartalma
a napvilágra tartana,
de fogaimat összeszorítom.

Nyelek egy nagyot,
undorító ez aktus,
dacol a béltraktus
én hitetlen vagyok.

Engem díszes szólamokkal
megetetni nehéz,
miről hallom a mesét
el nem hiszem, már voltam.

Saját szememmel láttam,
nyelvemmel ízleltem
és el soha nem feledem,
mint sokan mostanában.