Kálmán Olga védelmében

Te Láttad az Egyenes beszédet?
Ugyanazt, amiről én beszélek?
Te azt hallottad benne?
Azt láttad a képernyőre vetve?

Akkor én mi a fenét bámultam?
Miről olvastam számos újságban?
Mindenkinek elment az esze,
vagy a királynak idáig elért a keze?

Ha a lakájhad lapjait nyálaznám,
az egész hőbörgést nagy ívben letojnám.
Ám a megsemmisítő, ész nélküli kritika,
véremet reggel óta egyre csak forralja.

Itt mindenki agyas, mindenki tudja a frankót,
két kézzel adnának sebesült Olgának mankót.
Mintha rászorulna szánalomra s ilyen segítségre,
de rá sem szolgált ilyen túlhabzott megvetésre.

Egyetlen újság, blog sem vett mély levegőt,
és elemezte helyesen az okot és eredőt,
csak fröcsögtek csúnyán és még csúnyábban,
amint megszokott az a narancsos pártházban.

Terminátorok vállukat egymásnak vetve,
versengtek kérdező szavait kajánul lesve,
belé nagyobbat harapni ki tud, minősíteni ki képes,
magyarázatot nem adva, hogy lett keserű az eddigi édes.

Kerestem volna okát még a választási kudarcnak,
de már az sem jajgat, kinek ezzel a húsába vágtak.
Találtak maguknak egy szerencsétlen bűnbakot,
a  frankót tudók, rúghattak rajta még, oszt jó napot!

Nem írtam volna erről,
de most már késő.
Hátrább szorultak az országos ügyek,
de ha ez nem az, majomkenyér legyek!