Hajnali fél kettő felé

...na és ilyenkor még magam mellé
veszem a füzetet, vagy egy fecnit
és félálomban, hunyorogva levés
karom -mert csuklóm béna- néhány sornyit.

Úgy mozog kedves írószerszámom, mint
tervezők ferdére döntött asztalán
egymást tologató vonalzó-sín,
vagy a fene tudja, hogyan hívják.

Rajzom mégis nehezen kivehető,
tartalma talán zavaros lehet már,
legfeljebb az igyekezet becsülendő,
de az is lehet, hogy nem ér egy fabatkát.

Jómagam is inkább utóbbit valószínűsítem,
mikor rímeimet számlálván gondolataimat
bárhogy keresem, eredetük homályba vész előttem,
ám ezzel kezdtem: fáradtan nem ígér mást az éjszaka.