Ha tízezret is kell kiagyalnom

Ha tízezret is kell kiagyalnom,
hogy az az egy is értelmet kapjon,
akkor is megragadom a tollat,
hogyha kell, akkor bizony marokra
és szétmázolok minden gondolatot,
versbe simítom, hisz poéta vagyok.

Persze tudom, hogy ez így nem igaz
és eme csalfaság, hosszas vigaszt
nem nyújthat, de gyújthat a költőkben
haragot, az enyémnél öldöklőbbet,
de mit tehetnék, mit is hazudhat
a hozzám hasonló firkász magának.

Hinnie, hinnem kell, hogy a munkám
értéket még, ha nem is sokan tudják,
de képvisel és azokhoz jut el,
kik megbarátkozni a többivel
nem tudnak, őket csalfának tartják,
ezért maradnak a maguk partján.