Félrezongora

A megszokott
napi másfél óra
klimpírozás után
eszembe jutott,
hogy elkelne egy kotta,
hátha nem játszana sután.

Feltétele ennek
a pontos hangjegyismeret,
olvasási készség,
de, ha egyik sem megy,
tovább a gyakorlás sem mehet,
efelől nem is lehet kétség.

Imádom a zenét,
de nem ahogy ő gyártja
egy emelettel alább;
megfogom a fejét
biztosan megbánja,
de miért költözött alánk?

Éjjel lemászok a falon
mint valami vámpír,
de vérére nem szomjazom.
A billentyűket leragasztom
azokon játsszon, ha bír,
s zongoráját felgyújtom.

Utána irány a hangszerüzlet,
s a legnagyobb tubát megveszem;
fújom teli tüdőből éjjel-nappal
és nem lepődöm meg, ha körém gyűlnek
zeneszerető tagok a lakótelepen;
ám nem értem a baltával mit akarnak.