Évnyitó

Évnyitó.
Óriás tömeg falja magát.
Elugrok,
mégis rám fröccsenti szaftját.

Emberek.
Közelről nagyon úgy néznek ki.
Nem lehet!
Ők egymásra nem gázolnak így.

Néha én is tévedek
és az emberi sztenderdre fittyet hányva
hátrahagyva gyermeket,
nagymamát és asszonykákat

tör előre, mint Vörös Hadsereg
közelebbről hadd szemlélé,
amit távolról éppúgy meglehet
és pihenésként beáll elém.

Nem számít se alkalom, se forma,
a cél szentesíti az eszközt
vajon nő majd kölköm, mint a gomba
ilyen elvadult emberek közt?