És még mindig kér a nép

És még mindig kér a nép.
Megint és újra.
A megaláztatás oly szép,
büszkén is hordja.

Aláfekszik gyalázójának,
hasára húzza a talpát
s nem érti, kit agyontaposnak,
másnak hajtja malmát.

De a molnár nem őröl,
csak magának folyton,
nevetve feledi a közöst,
csak ő keres a bolton.

Ki bamba ezt nem látja
pontosítsunk: nem akarja
nálunk, hol az uram-bátyja
stíl dív, így megy ennek sorja.

Azt véli az oktondi
egyszer majd vályúhoz fér,
abból kívánna befalni,
mi az enyészeté rég.

Már régen szétlopták
kacagó hűbéruraik
a jószágot, és azt hazudták
elorozták a javaik.

El ám a hétszentségit
szolgahad, orrod előtt!
Éhen fogsz majd dögleni,
ha nem veszel magadon erőt.