Elmosta az eső

Emlékszem másnap
ugyanilyen ocsmány
esős nap volt.
Ilyenkor csak azok ásnak,
akiknek muszáj
és nekem az volt.

Nem volt túl mély a gödör,
nem is láttam rendesen,
a cseppeken át
elhelyezni nem volt gyönyör
a testét meredten,
mint a legjobb barát.

Aztán követ görgettem
a fejéhez, hogy tudjam
merre látna, ha élne
szemén nem földdel
amivel sietve betakartam,
mintha dideregne.

Én remegtem pedig
a tapintatlan ökör,
ki őt cserbenhagyta.
Mind a mai napig
a bűntudat gyötör:
nem voltam érdemes gazda.