Éjjeli hangok

A vakvarjúcska visítva fának repül,
A macskák gyereksírást utánoznak,
persze már rájöttem, hogy csak dugnak.
Kedvem ettől fel nem derül, okvetlenül,
az éjjeli hangok néha zavarnak,
néha, de tényleg csak néha kacagtatnak,
nagyon is jól meglennék náluk nélkül,
de tudom nem műsora ez a kívánságnak,
bedugom a fülem és elfordulok a falnak.

A kakas a hajnalnál hamarabb hasad,
nagyjából két órával, de nem számolom,
inkább azt hazudom a kukorékot álmodom.
Reccsen a gerenda, azt képzelem a falat
fogta meg a kalóz, akinek épp bemosok,
s még véletlenül sem, hogy leszakad, mert befosok
tőle álmomban s akkor is, ha a tudat
gyötör a világossal érkezve s duzzogok,
hogy megint hová tűntek az éjjeli hangok.