Egyirányú út

Lábujjaimmal számolom
a neve-nincs nyomokat
belesüppedve markolom
a kemény kerékvágatokat
azon az erdei földúton,
mely ki tudja merre szalad.

Erre sűrű sötét,
amarra bozótos,
kémlelek szerteszét
egy fényszilánkot,
mintha észrevennék
a távolban ott, ott, ott.

Elindulnék, de beragadtam,
megszáradt a sár,
a töviseken fennakadtam
ott, hol madár se jár.
Nem ettem, vizem megittam
egyirányú kaland vár.