Az éjjel Chaplinnel álmodtam.
Nevetve ébredtem.
Nem szoktam álmodni gyakran.
Baj történt éreztem.
Aztán nem hittem a szememnek,
mikor az újságban olvastam
nem vagy többé. Nem értettem,
ember ilyen űrt, hogy hagyhat.
Egy igazi úr vagy az űrben,
helyedre kerültél a csillagok között.
Társaságukban azt érzem
bánatod nem marad kulisszák mögött.
Végre tiszta szívből kacaghatsz.
Nagyon rád fér már, azt tudod!?
Már örökké boldog maradhatsz,
a nevettetés többé nem dolgod.
Ezerszeresen megtetted, ami rajtad állt.
Most jöjjön a celluloid, peregjen
a film, ki rád emlékezni vágy és neked már
az örök világosság fényeskedjen!
Nevetve ébredtem.
Nem szoktam álmodni gyakran.
Baj történt éreztem.
Aztán nem hittem a szememnek,
mikor az újságban olvastam
nem vagy többé. Nem értettem,
ember ilyen űrt, hogy hagyhat.
Egy igazi úr vagy az űrben,
helyedre kerültél a csillagok között.
Társaságukban azt érzem
bánatod nem marad kulisszák mögött.
Végre tiszta szívből kacaghatsz.
Nagyon rád fér már, azt tudod!?
Már örökké boldog maradhatsz,
a nevettetés többé nem dolgod.
Ezerszeresen megtetted, ami rajtad állt.
Most jöjjön a celluloid, peregjen
a film, ki rád emlékezni vágy és neked már
az örök világosság fényeskedjen!