Egy méh teteme felett

Egy elhunyt méh teteme
hever előttem a füzeten.
Akaratlanul megböktem
visszabökött s most ő halott.

Testemet szolgálta ki a kerevet,
amin rendszerint heverek.
Honnan-honnan sem odakeveredett,
megbökött s most ő halott.

Talán a pokróc leplezte,
mellyel betakartam testemet
s megnyomhattam véletlen,
visszabökött s most ő halott.

Az egészről nem tehetett,
mint ahogy a gyenge, védtelen
lelkébe az erős akarattal léphetett
s ez, ha ritkán szót emelt, hát kapott.