Egy kupac egyéniség

Egy kupac egyéniséget láttam az utcán.
Majdnem beleléptem.
Láttam, hogy vonszolja magát a rakás,
én voltam felelőtlen.

Állagát láttam elsuhanva a zebrán át,
szagukra csak következtetni tudtam.
Nem tudom feledni az egyen frizurát,
a semmit fedő gúnyáktól meg hánytam.

Személyi szám szerint fiúkból állt a halmaz,
legalábbis lánynak hülyén néztek volna ki,
mondjuk így is, de ma ugyan ez kit zavar?
Engem nagyon, de merek én nekik szólni?

Ki tudja nem ragályos-e, ha közelebb lépek,
ilyen kockázatot nem vállalhatok,
mert ha én nem fertőződöm, ők sérülnek.
Aztán pár évet a hűvösön várhatok...