Egy ember jött

Egy ember jött álmomban.
Szótlan volt, leszegte fejét
arcát nem mutatta
azóta kíváncsiság emészt.

Leült ágyam sarkára,
súlyát az epeda meg nem érezte,
kíváncsi volt lázas álmomra
és közben lepedőm összevérezte.

Meséltem volna, torkomon
hang kiszökkenni nem mert
nem ismerte fel bennem a szónokot
lassan felállt, majd elment.

Az ajtóban visszafordult
s már kérdést formáltam nyelvemmel
a zár csikordult, az ajtó feltárult
én abban a pillanatban felébredtem.

Ziháltam, mint űzött szarvas
magamat nyugtatgattam gyengéden
szépen lassan kifújtam magam
és beletenyereltem az alvadó vérbe.