Darabolás

Megátalkodottak vesznek körül.
Egyik agyamat felezné meg,
ha tehetné,
vagy még inkább
péppé verné.

A másik megelégszik nyelvemmel,
persze a szájamon kívül
felfűzve nyakláncára
medálnak, díszül,
hogy dicsérje ennek dacára.

A skalpomat feje tetejére
képzeli a harmadik.
Éles kését feni, forgatja,
veszélyesen játszik,
de elejti egy nemvárt pillanatban.

Amelyik pillantásom nem állja
nyársát tűzben izzítja,
szemével célkeresztet rajzol
s a közepébe bevágja,
de csak, ha hagyom akkor.

Aki a szívem kéri
az lesz biz a leggazdagabb.
Odaadom egy szóra, ajándékba, önként
nekem elég a helye, ami marad,
ha érzem, ki kapta, hogy vigyáz rá kincsként.