Csorda

Tehenek zöld réteken
egyfolytában legelnek.
Nem bántja őket semmi,
de muszáj őket néha fejni.

Könnyebbülést hoz
a tőgynyitás a fakadó,
már nem feszít úgy,
mint hólyagot a húgy.

Tehenek zöld réteken
beteg elméleteken
nevelkedő gulyások
hoztak rontást rátok.

Tejelnetek kell, ma már
ha tőgyetek üres, habár
fű sem jut már elég
miben dúskáltatok nemrég.

És elmentek lopni, orozni,
fillérekért magatok eladni
sumákolva teljesíteni a tervet
így nem a gazda, csak az isten ver meg.

Álljatok be mind a sorba!
Így ni! Szépen menetel a csorda.
Az út végén áll a vágóhíd,
mi szirén énekével egyre hív.

Tagadjátok? Ez nem így van?
Akkor csapjatok az asztalra!
Ha a csattanás fülemet kikezdi,
érdemes lesz bőgésetekre figyelni.

Addig nem vagytok csak tömeg,
miből vezéretek ágyút tömet,
külön marha csak az lesz,
aki magán erőt vesz.