Börtönöm falai

Csak magam vagyok
saját foglárom
belőlem áll kő kövön,
szökésbiztos börtönöm.

Ha akarnám
lerombolnám
a magam emelte falakat,
de mi tartaná a vadakat

vissza, szét ne marcangoljanak
mindenünnen rám ne ugorjanak,
hiszen nem volt az véletlen,
hogy e kerítést emeltem.

Áramot belé nem vezettem,
de tervet el nem vetettem,
Ugyanezért árkoltam vizest,
engem véd az is, nem kirekeszt.

Átmentem defenzívbe
folyton csak védekezek.
Magam nyomorítom más miatt,
tudom hogyan nevel más fiat.

Hogyan mérgezi a jövőt ivadékának,
akit nem alant hajtott időben igába,
nevelni mulasztott, mert nem tudott
én vagyok kevesebben, én futok.

A rácsaim mögül leselkedem
és nem értem ezt miért értem meg
okulnom nem kell, reformálni nem akarok,
de túlélnék, ezért újabb falakat húzok.