Az újév munkában

Hol volt, hol nem volt
egy kedves aggastyán,
aki hátrahagyva mindent
mi rossz és azt is mi jó volt
átlépve saját árnyékát
átengedte az ifjúnak a terepet.

Ébredező öntudattal kezdett
már első percben feladatához
ám folyton akadályba botlott.
Összeszedte a maradék étket,
a szerpentint, konfettit kukához
fejét csóválva egyre csak hordott.

Kipucolta, amit az elgyengült
óév-bátyó keze már nem bírt,
ezért hordalékát letette,
s arcán felfedezhetett némi derűt,
aki a múlt maradéka felett sírt,
az új évet hamarosan nevette.

Újszülött szemét egyre tágabbra,
kacagósra tárja,
messzire tekint vele,
igyekszik nem gátja lenni a vágyaknak,
teljesíteni, mi sokak álma,
hisz ez az ő esztendeje.

Ez azonban nem megy nélkülünk...

Itt nincs vége, de fuss el véle
hirdesd szerte a vidéken,
újraindult időszámítással
és rendíthetetlen akarással
lesz ez évnek eredménye
és ez nem csak hit kérdése!