Agyonnyom az éjszaka,
vállamnak nincs támasza,
ropognak a csontok mind,
boka, térdkalács, gerinc.
A Nap hányta terhét rá,
egymaga, hogy is bírná.
A sötétséggel átcsorgatja
minden éber halandóra.
Én is így kaptam belőle
jócskán utólag s előre,
hisz a Hold ismer már jól,
mint hűséges teherhordót.
Fekete herceg kímélj meg,
mert egyszer csak nem leszek!
Terhed meg kivel osztanád,
ha idebenn nem várnék rád?
vállamnak nincs támasza,
ropognak a csontok mind,
boka, térdkalács, gerinc.
A Nap hányta terhét rá,
egymaga, hogy is bírná.
A sötétséggel átcsorgatja
minden éber halandóra.
Én is így kaptam belőle
jócskán utólag s előre,
hisz a Hold ismer már jól,
mint hűséges teherhordót.
Fekete herceg kímélj meg,
mert egyszer csak nem leszek!
Terhed meg kivel osztanád,
ha idebenn nem várnék rád?