Ármány vár rám

Tulajdonképpen teljesen mindegy.
Igazából senkit sem zavar.
Valójában szót sem érdemel
és ebből lesz ugyancsak kavar.

Pontosabban  megfogalmazva
még értelmet nyerhetne,
mint egy működő, úgy hatna
s nem, mint rendszer selejtje.  

Ha nem teljesen világos
és nem is koromsötét
a palacsinta nem lángos,
de az ajtó alatt befér.  

E képzavarral miért éltem?
Eszköztáram megkopott,
és ami megmaradt féltem,
mert annak zöme is lopott.

Szóorgazdaként kufárkodom
a szegényes zsákmánnyal,
elmondhassam, hogyha tudom,
mint küzdök az ármánnyal.