A tenger partjánál ér véget a nóta

A tengernek partján
ér majd véget nótám.
Megnedvesítem ajkam
s úgy fakadok újra dalra.

Mögöttem lesz a nagy utazás
kilométerből ezer s négyszáz,
mindez persze egy húzásra
és nem is esem túlzásba.

Az igazi nagy túlzás
manapság a nyaralás
bérből, fizetésből élőnek,
kuporgatónak, gyűjtőnek.

De utazni és dalolni kell
erre mutat minden jel,
mert nincs már mire várni
mi fog jobbra fordulni?

Tegnap a nyugdíjat,
ma spórolt útdíjat
veszi el ki határt nem ismer,
ki nem állat, de nem ember.

Lelke ha van is, mint a kátrány.
Szegényt oviban érte hátrány.
Biztos elvették a homokozó lapátját.
Ráadhatná valaki a muszáj-kabátját!

Akkor az úton hazafelé
vígabban énekelnék,
nem kellene hitet meríteni máshol
akad még működő demokráciából.