A hegyeket csak úgy ellökni,
soha nem terveztem,
csakúgy, mint a földet rengetni,
szavakkal nem mertem.
Ismerem ugyanis a szavak erejét,
rímekbe, versbe szedve,
birokra kelni vele nem mernék.
Én hiszek a költészetben.
Ma betűkből mártott gyertyát,
tiszteletére meggyújtok ötvenet,
csendben elmormolom az Ódát,
majd leveszem a méretet.
Lám mégis arrébb csúszott néhány centit,
a megingathatatlannak hitt orom,
kúszna, ha üvölteném még tízszer ennyit,
ahogy kifér igazszóló torkomon.
A föld is hányná magát szilaj ménként,
ha kiáltanék szívre célzott szavakat,
képviselném állhatatos poétaként,
az érzéseit sem lelő néma hadakat.
soha nem terveztem,
csakúgy, mint a földet rengetni,
szavakkal nem mertem.
Ismerem ugyanis a szavak erejét,
rímekbe, versbe szedve,
birokra kelni vele nem mernék.
Én hiszek a költészetben.
Ma betűkből mártott gyertyát,
tiszteletére meggyújtok ötvenet,
csendben elmormolom az Ódát,
majd leveszem a méretet.
Lám mégis arrébb csúszott néhány centit,
a megingathatatlannak hitt orom,
kúszna, ha üvölteném még tízszer ennyit,
ahogy kifér igazszóló torkomon.
A föld is hányná magát szilaj ménként,
ha kiáltanék szívre célzott szavakat,
képviselném állhatatos poétaként,
az érzéseit sem lelő néma hadakat.