A Duna

Ülök a Duna fölött,
de nem látom úszni
a dinnyehéjat
s a vizet, hogy hömpölyög,
a kanyarban kifutni,
harapós tajtékkal.

Noteszembe vésem
a pótolható sorokat
s közben a lapokat pörgetem,
majd tapasztalt kézzel
állítom meg azokat
s fennakadok egy térképen.

Mi lenne más,
mint Budapest!
Magyarország fővárosa.
Csupa hazug máz,
a szürke szennyes
szivárványba mártva.

Nem is létezik
több település
e honban,
csak ez a hamis
kirakat felsülés,
közepén a Duna

ami a térképen kék,
kedvet kapok tőle
belekortyolnék hosszan,
ám ez akkor is csak térkép
s nem is lesz más belőle,
de valahogy nem bosszant.