1000

Tollamat csendesen leteszem.
Homlokom megtámasztom.
Sorokat számolni igyekszem,
ám hamar abbahagyom,
s a strófákra vetem figyelmem,
de reménytelen a küzdelmem.

Ha értenék a számok nyelvén ...
… de sajnos nem értek.
Ha értenék, talán megijednék.
Így csak megdöbbenek,
s elmerengek elmúlt évek sikerén,
kudarcain, amit papírba zártam én.

Verses naplóm ezredik bejegyzése
e parány mérföldkő.
A múltnak rímes-rémes kísértése
földbedöngölő.
E számmal percekig farkasszemet nézve,
csak bámulok bambán, még nem eszmélek.

Ezer vers – sok jó, még több csapnivaló,
rendszeres alkotás,
töprengés, tollszárrágás, éjbenyúló
kellemes kínlódás
s a költőket kitartóan utánzót,
lerántja a szellemi dugóhúzó.

Bizony én is így jártam.
Kiékelt fejjel
utamat végigjártam
és el sem hiszem,
hogy ezt mind én csináltam.
… úgy érzem lesz folytatása.