Üzenet a gátról

Mélyre szívott levegővel
zsonglőrködöm,
gyomromba szorult éppen.
Még legyőzőm.

Nem tör elő, fedlapot dobáló
sárga gejzírként,
mert én vagyok az uralkodó
Elítélt.

Arra kárhoztattak
hírekből értesüljek,
arról, mit rám osztottak
az üresen kongó fejek.

Őrzöm a vizet.
Haszontalanságom tapintható,
láttam már ilyet,
az nem volt gátolható.

Az nem itt, hanem ott,
ahol nem jár a kutya sem,
a szegény negyedben volt.
Ó, az szót sem érdemel!

Nem úgy az üdülők,
Üdülősor, sportpályák, hobbi kertek,
csillogó fülönfüggők,
mit most összefogva védek.

Életemet és véremet
igaz, nemes ügyért bármikor,
de ne nézzen hülyének
a megalomán instruktor.