Vakációóóóó

Kora reggel nekikezdtem
sajnálni a gyereket,
most kezdődött csak a szünet,
s már másfél hónap lepergett.

Nem is tudom, hogy gyászoljam
a felemésztett napokat:
kéttölcsérnyi fagylattal
enyhítem a panaszokat.

Némi éjfélkor lefekvés,
hajnalig tartó játék,
megengedett tévézés,
hasznos, mint egy műtét.

Tudják, az az életmentő!
A segítség épp jókor érkezett
a program, a városnéző
is hat már, ami beígértetett.

Az egész ötlettáramat bevetettem.
Ám magában kevésnek bizonyult,
ha esetleg segítene a gyerek,
de szája csak konyul.

Mit csináljak hát én itten?
Segéd kezet nem kapok,
várom csak az új tanévet
s már elég türelmetlen vagyok.