Utolsó nap

Szabadságom utolsó napja,
mint szilva éles magja,
amit a gombócban felejtett
a szakács, az a szedett-vetett,
nyelőcsövemet végigszántotta,
a mindennapok sava marhassa
kikerülve a nyákos védelmet,
ami így is alig védett meg.
Evezőnek görcsös markolatja
nyomódik újra a markomba
holnaptól s indul a “Húzd meg!”
csak ne lenne az “Ereszd meg!”
olyannyira, ilyennyire bizonytalan,
legalább jó irányba haladna
a gálya, amire vitorlát tehet
gondos kalmár, ki az embereket
nem beszélő szerszámnak,
hanem magasztos céljának
biztosítékaként kezelné
és nem csak cserélné,
mint a túláramott kapott
ellenállás-darabot.
A célt látni rég nem lehet,
hacsak az nem a világvégéhez vezet,
de fogam ma túl nagy falatba harapott,
holott csak siratni akartam e napot.