Tea a szőnyegen

Nem készültem el még a verssel
az óra nem lassít, nem is fékez,
minden perc számít, minden
s ilyenkor borul a tea a szőnyegre.

Feltörölném, de most már késő,
most látom, mily szomjas ő,
diszkrét, csendes hörpintő,
bár nem repül, mesébe illő.

Nem zsálya volt, így nem gyógyul
sima élvezeti, konzum, attól bódul,
megmaradt, mit kifacsartam a rongybúl
s megittam egy cseppig én kiszáradt torkú.