A szülői értekezletre csupa szülő jár.
És néhány unatkozó, neveletlen gyerek.
Míg saját mondandójába fúl a tanár
az ivadéknak a teremben elmegy az esze.
Hallgatnia kellene, mint felkészült anyjának,
aki elemi magatartási szabályokat sem tudta
átörökítenie a buta, alul terhelt fiacskájának,
aki ahelyett, hogy rajzolna csendben, csak dúlna.
Nem épp rózsás a körülmény én elismerem.
Egy gyereknek optimális elhelyezését iskola után
én nem máshol képzelem el, mint az otthonában,
de anyuka egyedül gondozza, ahogy tudja sután.
Igazságtalan vagyok? Talán. De a jövőnk a sok
rosszul választó szülőaspiráns kezében hever,
aki gondolkodás nélkül előbb fajtalankodik, tosz
mint megismerné akivel tervezi, hogy majd gyereket nevel.
Persze a nagy ön és közös imádatban becsúszik a kellék,
-fejlettebb társadalmakban gyereknemzésnek hívják-
nálunk kocsi- és nyaralóvásárlás után a gyerekszoba töltelék
alapanyagának legyártását, népnemzeti szinten játsszák.
Mert odáig egyre kevesebben jutnak, hogy megértsék
a kutya úristenit, hogy a gyerek nem csecsebecse,
nem bazári majom és nem segély megítéléséhez bizonyíték,
hanem egy ember, aki kisebb, de semmiképpen nem hülye.
Ugyanolyan ember, mint a tisztelt szülő, aki kipottyantotta,
irányítóközpont-altestéből. Sőt sokkal jobb, mert nem romlott.
De a masszív nemtörődés következtében állapota naponta
a finoman szólva nem elvárható, nem kívánatos szint felé robog.
Az értekezlet reggelig is tarthat, ha a résztvevők magukat,
mint a kauzális folyamat kiindítójaként fel nem ismerik,
a tanárok naponta megfeszülhetnek, téphetik hajukat, szájukat,
de semmit nem ér, mert a t. szülők magukat s nem kölykeiket szeretik.
Aki szeret, nem kifogást gyárt, nem megmagyaráz, nem mentegetőz,
hanem odacsap, amikor kell és nem másra mutogat, nem nyávog,
nem játsza a hülyét – kivéve, ha az – hanem inkább luxust mellőz,
időt, figyelmet szentel gyerekének s nem gombhoz varrja a kabátot.
Honnan tudom, hogy bagóznak a kölyökre, fogalmuk sincs róla?
Megmondom. Ülnek, jegyzetelnek - ami jelzi, hogy nem beszélnek -
ha nekik igen, de semmi új információ, nem hangzott el ott számomra,
látom lelki szemeim előtt, hogyan is töltik közösen-külön az estéket.
És néhány unatkozó, neveletlen gyerek.
Míg saját mondandójába fúl a tanár
az ivadéknak a teremben elmegy az esze.
Hallgatnia kellene, mint felkészült anyjának,
aki elemi magatartási szabályokat sem tudta
átörökítenie a buta, alul terhelt fiacskájának,
aki ahelyett, hogy rajzolna csendben, csak dúlna.
Nem épp rózsás a körülmény én elismerem.
Egy gyereknek optimális elhelyezését iskola után
én nem máshol képzelem el, mint az otthonában,
de anyuka egyedül gondozza, ahogy tudja sután.
Igazságtalan vagyok? Talán. De a jövőnk a sok
rosszul választó szülőaspiráns kezében hever,
aki gondolkodás nélkül előbb fajtalankodik, tosz
mint megismerné akivel tervezi, hogy majd gyereket nevel.
Persze a nagy ön és közös imádatban becsúszik a kellék,
-fejlettebb társadalmakban gyereknemzésnek hívják-
nálunk kocsi- és nyaralóvásárlás után a gyerekszoba töltelék
alapanyagának legyártását, népnemzeti szinten játsszák.
Mert odáig egyre kevesebben jutnak, hogy megértsék
a kutya úristenit, hogy a gyerek nem csecsebecse,
nem bazári majom és nem segély megítéléséhez bizonyíték,
hanem egy ember, aki kisebb, de semmiképpen nem hülye.
Ugyanolyan ember, mint a tisztelt szülő, aki kipottyantotta,
irányítóközpont-altestéből. Sőt sokkal jobb, mert nem romlott.
De a masszív nemtörődés következtében állapota naponta
a finoman szólva nem elvárható, nem kívánatos szint felé robog.
Az értekezlet reggelig is tarthat, ha a résztvevők magukat,
mint a kauzális folyamat kiindítójaként fel nem ismerik,
a tanárok naponta megfeszülhetnek, téphetik hajukat, szájukat,
de semmit nem ér, mert a t. szülők magukat s nem kölykeiket szeretik.
Aki szeret, nem kifogást gyárt, nem megmagyaráz, nem mentegetőz,
hanem odacsap, amikor kell és nem másra mutogat, nem nyávog,
nem játsza a hülyét – kivéve, ha az – hanem inkább luxust mellőz,
időt, figyelmet szentel gyerekének s nem gombhoz varrja a kabátot.
Honnan tudom, hogy bagóznak a kölyökre, fogalmuk sincs róla?
Megmondom. Ülnek, jegyzetelnek - ami jelzi, hogy nem beszélnek -
ha nekik igen, de semmi új információ, nem hangzott el ott számomra,
látom lelki szemeim előtt, hogyan is töltik közösen-külön az estéket.
RSS Feed
