Szabad számolni(?)

Én úgy tudom bérünket havonta mérik
és nem órára lebontva.
Ha nem így lenne az adminisztrátor nénik
agya fel is robbanna.

Kiszámolni és főleg nyilvántartani,
naponta ki, mennyit és hogyan,
oly bürokratikus, hogy kéne tartani
külön dolgozót hadd számolgassa.

Igaz azok bére felemésztené a bevételt
mit most egy új rendelkezéstől várnak,
de ne keressünk mindenütt észérvet
hisz agy dolgában a kiötlők csehül állnak.

Szóval nem órabért felkerekítve
kapjuk a havi fizetésnek csúfolt
koncot, mi távolról pénznek tűnne,
de csak ha a fél szemünk csukva volt.

Havi jusst kap az alkalmazott rabszolga,
nem hetit, nem napit, nem teljesítménybért,
de ha egyszer az évben a merész úgy gondolja
szabadságra megy, foghatja majd a buta fejét.

Mert érdekes módon a szabadnapra járó
távolléti díjnak összege, idomul úgy
a napok számához, hogy hány található
adott hóban. Azzal csak beszorozzuk.

De előtte elosztjuk tizenhéttel és az órabérrel
majd a kapott összeget megszorozzuk
a munkanapok számával, persze ha stimmel,
mert ha nem jobb ha eltitkoljuk.

A lényeg, hogy ha februárban nem dolgozom
mondjuk 10 napot és nem júliusban,
akkor ne csodálkozzak, ha a bérszalagon
hiányt látok, jelentőst, de maradok kussban.

Mert robogó gazdaságunk szekeréről
a nagy száguldás közben leeshet,
aki a számok világában él és beszél erről,
ha másnak sem stimmel az egyenlet.

Kollektívan el lehet menni a csudába
és csak a jó modorom miatt nem „azt”,
hanem ezt írtam mérgemben a sort zárva,
és ha bólogatsz versemen, kapj fejedhez paraszt!