Milyen csodás

Milyen fekete az ég éjjel,
hogy tölti meg fénnyel
a sok csillag és üstökös,
a Holdról nem is beszélve.

Milyen tarka gúnyát
öltöttek a zöld fák,
s levetették azt is
várják a hó-dunyhát.

Milyen ügyetlen az ember
lehetőségekkel nem mer,
élni s eszi a málét undorral,
pedig neki is az íz kell.

Milyen jó arra nézni,
aki sorsát meri élni,
s színt lát a szürkében
és el is felejt félni.

Milyen csodás is a világ,
milyen vakító a csillogás,
mit egy huncut mosoly,
összekacsintás generál.